Südi Iringó a főváros zaját hátrahagyva, elhatározta, hogy a vidéki életet választja szerelmével együtt. Az új környezetben, a természet ölelésében keresik a boldogságot és a nyugalmat.

A varrodájuk mellett online tánctanítással is foglalkozik

Südi Iringó élete az utóbbi években jelentős változásokon ment keresztül. Az elmúlt évtized során a varrodájának ügyeit intézte, miközben táncot tanított Budapesten és Százhalombattán, ami teljes mértékben betöltötte mindennapjait. Bár nosztalgiával tekint vissza versenytáncos éveire, úgy érzi, hogy nem kíván visszatérni ahhoz az életformához, hiszen "minden úgy jó, ahogy van". Hosszú tíz évig elkerülte a nyilvános szerepléseket, de most, hogy visszatért, úgy érzi, hogy a pillanat tökéletesen alakult.

A táncművész a felkérés megérkezésekor egy napot kért, hogy átgondolhassa a dolgot. Szerette volna tisztázni magában, vajon valóban vágyik-e arra, hogy újra a figyelem középpontjában álljon.

"42 éves vagyok, pontosan tudom, mivel jár, ha showműsorban szerepelek. Fel kellett mérnem, hogy bírom-e majd a fizikai leterheltséget, ugyanakkor a szívem repesett az örömtől, és az járt a fejemben, hogy akármennyire is megterhelő időszak elé nézek, mosolyogva csinálom végig" - vallotta be a táncosnő, aki érettebb lett, megtanulta kezelni a médiával járó felhajtást.

A Covid-időszak nagy változást hozott számára, hiszen egyik pillanatról a másikra állt le a személyes táncoktatás, így váltott online tánctanításra. Rájött, mennyi szabadideje marad ezzel az opcióval, előtte ugyanis monotonná váltak a hétköznapjai. Rájött, változtatnia kell az életén, ezért átvariálta a beosztását. Leredukálta a táncórái számát, elengedte azokat, amelyek nem okoztak annyi örömöt neki és így most újra boldogan készül arra a néhányra, amit a naptárában hagyott.

Iringó manapság a mozizás és vásárlás helyett inkább a természetben találja meg a kikapcsolódás örömét, és párja is osztozik ebben a szenvedélyben. Három évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy elhagyják a várost, és vidékre költöznek, ahol a gyönyörű pákozdi erdő ölelésében kezdték meg közös életüket. Az új környezetben minden nap új lehetőségeket tartogat számukra.

- Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy nem Budapesten fogom leélni a mindennapjaimat, valószínűleg csak mosolyogtam volna. Korábban elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy vidékre költözzek; nem is a pörgős városi élet vonzott, hiszen még a belvárosi kávézók teraszán ülve is ritkán éreztem magam otthon. A főváros számomra mindig a közelséget jelentette: minden fontos dolog, amit csak el tudtam képzelni, karnyújtásnyira volt. Aztán, ahogy egyre több időt töltöttem az otthonomban, elkezdtem elgondolkodni; tényleg szükségem van arra, hogy halljam a szomszédok zaját? Egyre inkább vágyakoztam a csend és a nyugalom után, arra, hogy az otthonom valóban a feltöltődés színtere legyen. Így végül úgy döntöttünk, hogy egy Pest melletti kis faluba költözünk, ahol most már a valódi béke és harmónia ölel körül – így indokoltam a költözésünket.