Szendrey Júlia, a költő felesége, öt gyermeknek adott életet, ám sajnos négyük sorsa tragikus fordulatot vett. Petőfi Sándor özvegyeként nem csupán a költészet világában, hanem az anyaság nehézségeivel is meg kellett küzdenie.

A BKK bejelentette, hogy megszünteti a jelenlegi bérletrendszert: nézzük meg, milyen újdonságok várnak ránk a jövőben!

Szendrey Júlia nem csupán a "feleségek felesége" vagy a nemzet özvegye címével vonult be a történelem lapjaira; ő sokkal több annál. Petőfi Sándor özvegyeként ismert, de valójában öt gyermek édesanyjaként, költőként, íróként és műfordítóként is megállta a helyét, modern gondolkodású nőként élt. Élete során, rövid idő alatt, Petőfi Zoltán mellett még négy gyermeknek adott életet második férjével, Horvát Árpáddal, akiknek sorsa sajnos szinte kivétel nélkül tragikus fordulatot vett. Szendrey Júlia tehát nem csupán a költő felesége volt, hanem egy erős, kreatív személyiség, aki a nehézségek ellenére is gazdag életet élt.

Szendrey Júlia sorsa különös fordulatokat vett fiatalon: 18 évesen feleség, 19 évesen anya, majd 20 évesen özvegy lett. Az 1848-49-es forradalom idején várta első gyermekét, Petőfi Zoltánt, aki 1848 decemberében látta meg a napvilágot. Sajnos, Petőfi Sándor nem élhette meg fia első születésnapját, hiszen a szabadságharc viharaiban eltűnt. Júlia, aki hirtelen egyedül maradt kisfiával, a reménytelenség súlya alatt végül 1850-ben hozzáment Horvát Árpádhoz, a kor híres történészéhez és egyetemi tanárhoz. Horvát ígéretet tett Júliának, hogy mindent megtesz Petőfi emlékének megőrzéséért.

Házasságukból két fiú és két lány született. A legidősebb, Horvát Attila 1951-ben látta meg a napvilágot, őt követte 1955-ben ifj. Horvát Árpád. A házaspár harmadik gyermeke, Horváth Viola 1857-ben született, ám alig pár hétig élt. Szendrey Júlia utolsó gyermeke, Horvát Ilona 1859-ben érkezett - és testvérei közül ő volt az egyetlen, aki megérte az öregkort.

Júlia és második férje, Horvát Árpád kapcsolata sajnos nem volt túl boldog. 1860 körül a viszonyuk annyira megromlott, hogy Júlia már a távozás gondolatával foglalkozott, mivel férje egyre inkább kegyetlenül bánt vele. Árpád azonban megfenyegette, hogy ha elhagyja, nem láthatja többé közös gyermekeiket. Végül Júliának csak 1867-ben sikerült elhagynia a férjét, amikor apja, Szendrey Ignác segítségével megszerezte a Zerge utcai lakást. Ekkor már csak lányát, az akkor nyolc éves Ilonát vihette magával, míg a két fiúnak apjukkal kellett maradniuk.

Petőfi Zoltán, aki apja árnyékában nőtt fel, egyedi utat keresett a saját identitása és művészete megtalálására. Az örökség terhe és a családi hagyományok mellett felnőni sosem könnyű feladat, de Zoltán kitartott, hogy megtalálja saját hangját a világban.

Petőfi Zoltán, a nagy költő fiának sorsa már korai éveiben is különös fordulatokat tartogatott. Az első tíz évét édesanyjával és nevelőapjával töltötte, majd a pesti piarista gimnázium padjait koptatta. Családja és környezete abban reménykedett, hogy Zoltánból is költő válik, mint édesapjából, ám a valóság más irányba terelte. Inkább apjára emlékeztetett, hiszen ő is problémás, nehezen irányítható fiú volt. Az iskolai küzdelmek után végül kibukott, és a színpad világának vonzásában vándorszínész lett, csakúgy, mint apja. Édesanyja, akinek szíve tele volt aggodalommal, úgy döntött, hogy Csákóra küldi Zoltánt, hogy nagybátyja mellett próbáljon új irányt találni az életében. Sajnos azonban a sors kegyetlen volt, és Zoltán nem tudta elkerülni a végzetét. A pletykákkal ellentétben nem a züllés vitt a sírba, hanem egy súlyos tüdőbetegség, amely elragadta őt még a 22. születésnapja előtt.

Petőfi Zoltán szoros kötelékeket ápolt testvéreivel, ami világosan megmutatkozik közös levelezéseikben. Édesanyjukkal is rendkívül szoros és szeretetteljes viszonyt alakítottak ki, ami jól tükröződik Szendrey Júlia verseiben, amelyek többsége az anyaságról és a gyermekek iránti szeretetről szól. A költő gyakran mesélt gyermekeinek, és sok mesét ő maga ültetett át a papírra, emellett a család rendszeresen sétálgatott a Városliget gyönyörű fái alatt.

A munka és a magánélet harmóniája A munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése kulcsfontosságú a boldog és teljes élethez. Mindannyiunk számára elengedhetetlen, hogy ne csupán a hivatali kötelezettségeinkre, hanem a személyes kapcsolatainkra és önmagunkra is időt szánjunk. A két terület közötti határok tisztázása nemcsak a stressz csökkentésében segít, hanem a kreativitásunkat és a produktivitásunkat is fokozza. A munkahelyi kihívások és a magánéleti kötelezettségek egyensúlyának megteremtése érdekében érdemes tudatosan tervezni a napjainkat. Rendszeres szünetek beiktatása, a munkaidő végén a feladatok lezárása, valamint a minőségi idő eltöltése családdal és barátokkal mind hozzájárulhat a kiegyensúlyozott élethez. Továbbá, fontos, hogy megtanuljuk mondani „nem”-et, amikor a feladatok túlzottan felhalmozódnak, és időt biztosítsunk magunknak a feltöltődésre. Az önismeret és a határok kijelölése segít abban, hogy ne csak a munka, hanem a személyes életünk is gazdag és kielégítő legyen. Végső soron a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése nem csupán a sikeres karrier alapja, hanem a boldog és harmonikus élet egyik legfontosabb pillére is.

Júlia, aki az anyaság mellett - a kor akkori női ideáljával szemben - mindig is elkötelezett volt a munkája iránt, verseket írt és fordításokkal foglalkozott. Legkisebb lánya, Ilona emlékezete szerint, a karácsonyok különösen varázslatosak voltak számára, hiszen ilyenkor saját kezűleg fordított mesekönyvekkel ajándékozta meg gyermekeit, ezzel magával ragadó ünnepi hangulatot teremtve. Ugyanakkor Szendrey Tűnődések című naplójában 1854-ben rögzített gondolatai világosan mutatják, hogy az anyai szerep és a szakmai ambíciók összeegyeztetése nem volt számára könnyű feladat:

"Minden egyes perc, amit írói tevékenységgel töltenék, elvenné tőlük a figyelmemet. Pedig nem lenne-e igazságos, ha szívem minden egyes dobbanását, életem minden egyes másodpercét nekik szentelném? Hogyan is merhetném ezt megszegni, mikor még azt sem tudom, hogy íróként rendelkezem-e valamilyen tehetséggel..."

Gyermekei egyébként büszkék voltak anyjuk írói munkásságára. Szendrey Júlia a tekintetben is kuriózumnak számított kortársaihoz képest, hogy saját dolgozószobát alakított ki magának Hársfa utcai otthonukban.

Szomorú sors várta őket.

Júlia végül élete utolsó másfél évét töltötte csak külön férjétől, ám ekkor más súlyos beteg volt: alig 39 éves korában hunyt el méhrákban. Fia, Petőfi Zoltán két év múlva követte őt: a mai napig együtt nyugszanak a Kerepesi úti temetőben. Második fia, Attila - Zoltánhoz kísértetiesen hasonló módon - ugyancsak tüdőbajban hunyt el 22 évesen, 1873-ban. A harmadik fiú, a kábítószerfüggő ifj. Horvát Árpád sorsa még tragikusabban alakult: 1887-ben 31 évesen önkezével vetett véget életének. Szendrey Júlia legfiatalabb gyermeke, Ilona volt az egyetlen, akinek hosszú élet adatott meg: Machek Gusztávné néven hunyt el 87 éves korában.