Trump bejelentette, hogy újra megnyitja az Alcatraz börtönt: vajon valóban elkerülhetők a szökési kísérletek? A válasz nem egyértelmű.
Az Alcatraz az Egyesült Államok legbiztonságosabb börtönének számított, mégis harminchatan próbálkoztak szökéssel. Hárman közülük talán sikerrel. A Sziklán 336 elítélt fér el, szemben a negyvenezres kapacitású salvadori gigabörtönnel. Túl sokba került, azért zárták be. Trump újra megnyitja.
Kedves Olvasó! Én vagyok John Anglin. 1962 júniusában, testvéremmel, Clarence-szel és Frank Morrisszal együtt merész lépésre szántuk el magunkat – megszöktünk az Alcatraz börtönből. Most már 83 éves vagyok, és sajnos az egészségem nem a legjobb. Rákos betegségem van. Igen, túléltük azt a végzetes éjszakát, de csak éppenhogy! Ezt a levelet 2013-ban írtam, több mint fél évszázaddal a híres alcatrazi szökés után, és a San Franciscó-i rendőrség richmondi őrsére küldtem. Üdvözlettel, John Anglin
A közlés alapján Frank 2008-ban hunyt el, míg Clarence három évvel később távozott az élők sorából. A szerző egy érdekes alkut javasolt: "Ha a tévében bejelentik, hogy legfeljebb egy évre börtönbe zárnak, és biztosítanak azonnali orvosi ellátást, akkor felfedem, hol tartózkodom. Ez nem tréfálkozás..."
A nyomozók több mint ötven év távlatából sem engedték el az ügyet. Újra elővették a régi aktákat, és alaposan átnézték őket. Többször is nekifogtak, hogy felfedjék, vajon sikerült-e a trió számára a szöktetés.
Az Anglin fivérek nővérei, Mearl Anglin Taylor és Marie Anglin Widner, határozottan állították, hogy a történet igaz. A szökés 50. évfordulóján, 2012. június 11-én, ellátogattak a hírhedt fegyházba, ahol kifejtették, hogy édesanyjuk haláláig, 1973-ig minden karácsonykor kézzel írott üzeneteket kaptak eltűnt testvéreiktől.
A sikeres szökés hitelességét egy, a History Channel által készített dokumentumfilmben bemutatott fénykép is megerősíti, amely azt sugallja, hogy az Anglin fivérek 13 évvel a legendás szökés után egy brazil farmon élvezték az életet.
Az FBI ügynökei azonban a helyszínen egyetlen nyomot sem fedeztek fel, ami a két bűnöző ottlétére utalna.
Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a US Marshals Service, a rendőrbírók hivatalos szervezete, még 2022-ben is közzétett újabb fényképeket, amelyek bemutatják, hogyan is festhet a három szökevény.
Tették ezt abban a reményben, hogy végre megoldhatják a sok évtizedes rejtélyt.
"A Szövetségi Börtönhivatal szerint a férfiak megfulladtak, miután kijutottak az Alcatrazból. A holttesteket a Csendes-óceán sodorta el. Ezzel a történetnek vége" - mondta a hivatalos álláspontról John Cantwell, a szigetet napjainkban felügyelő Nemzeti Park Szolgálat vadőre.
Az újratervezés
A San Francisco öböl szívében elhelyezkedő Alcatraz szigete, mindössze két kilométerre a város északi partjától, 29 éven keresztül az Egyesült Államok legszigorúbb szövetségi börtönének tekinthető. Az óceán fagyos hullámai vadul csapkodják a sziget partjait, ami tovább fokozta a hely védettségét. Az átlagos vízhőmérséklet itt csupán 10-12 fokra tehető, ami nemcsak a környezetet, hanem a börtönbe zártakat is próbára tette.
A sziget neve az őshonos madarak, a már eltűnt szulák emlékét őrzi. A 18. század második felében egy spanyol hadnagy felfedezte ezt az alig kilenc hektáros területet, és természetesen La Isla de los Alcatraces névre keresztelte el, tisztelegve a hely különleges madárvilága előtt.
Ebből született az angolosított Alcatraz név, de az Egyesült Államokban sokkal inkább a Rock, vagyis a Szikla néven ismert, ami a hely jellegzetes megnevezésévé vált.
A ma már szinte kísérteties turisztikai attrakcióvá vált helyszín nemrégiben került a figyelem középpontjába, miután Donald Trump elnök rendeletet adott ki, amelyben arra utasította a büntetés-végrehajtási hatóságot, hogy nyissa meg újra a börtönt.
A Sziklán - fénykorában - 336 elítélt elhelyezésére volt lehetőség a szűk, legfeljebb 2,7x2 méteres cellákban, azonban sosem érte el a létesítmény a maximális kapacitását. Ezzel szemben a hírhedt salvadori CECOT gigabörtön rendelkezik a lehetőséggel, hogy negyvenezer foglyot zárjon magába a rácsok mögé, ami a Sziklához képest csupán töredéke a kapacitásának.
Az Alcatrazot 1963 márciusában záratta be a mai Trump-kormányzat egészségügyi miniszterének édesapja. A döntés mögött nem a szökések kockázata állt, hanem a rendkívül magas kiadások. Robert F. Kennedy akkori igazságügyi miniszter számára aggasztó volt, hogy egy rab elhelyezése itt háromszor annyiba került, mint más amerikai börtönökben.
Az egy elítéltre vetített napi kiadás például 1959-ben valamivel több mint 10 dollárba került a Sziklában, miközben Atlantában az adófizetők pénzéből napi 3 dollárt költöttek foglyonként.
A hivatalos statisztika egy rendkívül fontos eszköz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy átfogó képet kapjunk a társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatokról. Ez a rendszeres adatgyűjtés és elemzés segít a döntéshozóknak, kutatóknak és a nagyközönségnek jobban megérteni a világot, amelyben élünk. A hivatalos statisztikák nem csupán számok és grafikonok; ezek mögött emberek, történetek és trendek állnak, amelyek formálják mindennapi életünket. Az adatok pontosítása és megbízhatósága elengedhetetlen, hiszen ezek alapján készülnek a jövőbeli tervek és stratégiák, amelyek célja a társadalmi jólét növelése és a fenntartható fejlődés elősegítése.
A szesztilalom és az azt követő bűnözési robbanás idején a harmincas években a maffiavezérek és a hírhedt gyilkosok uralták a Sziklát: közöttük ott volt Al Capone, a "géppisztolyos" George Kelly, és egy másik hírhedt bűnöző, Robert Stroud, aki összesen 54 évet töltött rács mögött. Stroud története különösen drámai, hiszen egy börtönőrt is megölt, amiért végül börtönéletet kapott. Woodrow Wilson elnök, aki az elítélt édesanyjának kérelmét figyelembe vette, kegyelemben részesítette őt, így a halálos ítéletet életfogytiglanra változtatta.
A leavenworthi börtönben töltött három évtized alatt rajongani kezdett a madarakért; két könyvet is írt a kanárikról és betegségeikről. Kezdetben engedélyezték kutatásait, miután azonban a kalitkákban házi szeszfőzdéhez alkalmas eszközöket találtak, Stroud élete utolsó több mint két évtizedét az Alcatrazban töltötte, ebből hat évet a szigorúan elkülönített D-blokkban.
A Szikla, azaz Alcatraz börtöne, 1934 és 1963 között harminchatan próbáltak meg szökni, tizennégy különböző kísérlet keretében. Ebből huszonhárom embert elfogtak, hatan életüket vesztették, míg ketten a hideg vízben fulladtak meg. Az elfogottak közül ketten később a kaliforniai San Quentin gázkamrájában találták magukat, mivel az 1946-os májusi börtönlázadás, más néven az "alcatrazi csata" során megöltek egy őrt.
Hivatalosan senkinek sem sikerült kereket oldania az Alcatrazból. A mai napig azonban öt elítéltet "eltűnt és feltehetően megfulladt" személyként tartanak nyilván.
A természetes akadályok - a dermesztő víz, a sodró áramlatok és a távolság - ellenére egy tizenéves lány már a börtön megnyitása előtt bebizonyította, hogy át lehet úszni a szigetre, sőt később egy nehéz csónakot vontató fitneszguru, majd két tízéves is úszva tette meg a több mint két kilométeres távot.
Az eltűntek rejtélye mindig is foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Egy pillanat alatt eltűnhetnek, mintha a világ nyelte volna el őket. Mi rejlik a háttérben? Talán egy titkos küldetés, egy váratlan fordulat, vagy egyszerűen csak a sors keze? Az eltűnt emberek történetei gyakran tele vannak feszültséggel és kérdésekkel, amelyek megválaszolásra várnak. Hol találhatók? Miért tűntek el? Az életük egy új fejezetébe léptek, vagy csupán a civilizáció zűrzavarában vesztek el? Az eltűntek rejtélye sosem válik egyértelművé, és ez adja meg a történetek varázsát.
Theodore Cole és Ralph Roe a börtön szőnyegműhelyének monoton világában töltötték mindennapjaikat. Ahogy az idő múlott, egy váratlan felfedezésre jutottak: rájöttek, hogy a rácsos ablakon át is ki tudnak bújni.
1937. december 16-án, a vihar tombolása közepette, két fegyenc merész módon átkúszott az ablakon, majd leereszkedtek a part mentén, hogy eltűnjenek a San Francisco-öböl mélyén. Az óceán vizei különösen vadul háborgtak, az áramlatok gyorsan és erőteljesen hurcolták magukkal a titokzatos menekülőket. Sokan úgy vélik, hogy a tenger elnyelte őket, és azóta is hivatalosan eltűntként tartják nyilván őket a hatóságok. A szökésük körüli rejtély azonban továbbra is fennáll, hiszen a holttesteket sosem sikerült megtalálni, így a sorsuk még mindig kérdéseket ébreszt.
Frank Morrist, a hírhedt bankrablót és betörőt több mint húsz évvel később, 1960 januárjában helyezték át az Alcatraz börtönébe, abban a reményben, hogy végleg megakadályozzák a szökési kísérleteit. Korábbi börtöneiből rendre próbálkozott a szökéssel, így a hatóságok úgy vélték, hogy az elszigetelt szigeten jobban kontrollálhatják. Az Alcatraz falai között újra találkozott régi börtöntársaival, az Anglin fivérekkel, akik szintén nem voltak idegenek a börtönélet kihívásaiban. Emlékeit az FBI hivatalos honlapján osztotta meg.
A cellák szomszédos elhelyezkedése lehetővé tette a mesteri terv kidolgozását. Frank Morris a stratégiák megálmodója volt, míg a negyedik rab, Allen West, aktívan hozzájárult a megvalósításhoz.
A "nagy szökés" fogalma gyakran a szabadságvágy és a korlátok ledöntésének szimbólumaként jelenik meg. Képzelj el egy olyan helyzetet, ahol egy csoport bátor lélek összefog, hogy megszabaduljon a megszorító körülményektől, és új életet kezdjen. Ez a kaland tele van izgalommal, félelemmel, de legfőképpen reménnyel, hogy a jövőjük fényesebb lehet, mint a múltjuk. A szökés nem csupán fizikai távolságot jelent, hanem egy új identitás keresését is, ahol mindenki saját maga válhat. Az úton sok akadály vár rájuk, de minden egyes lépés közelebb viszi őket álmaik megvalósításához. A "nagy szökés" tehát nem csupán egy tett, hanem egy életre szóló élmény, amely örökre megváltoztatja őket.
A szirénák 1962. június 12-én hajnalban hangosan vijjogni kezdtek, amikor kiderült, hogy John és Clarence Anglin, valamint Frank Morris ágyában bábuk és gipszből készült, élethű maszkok rejtőznek, amelyek emberi hajjal voltak borítva. Ezzel a trükkel sikerült megtéveszteniük az éjjeli műszak börtönőreit, akik a szokásos rutinjukat végezték.
A börtön kapui végleg bezárultak, és azonnal megkezdődött a kíméletlen hajtóvadászat. Az FBI sürgősen a helyszínre érkezett, hogy megkezdje az elkövetők felkutatását.
Két nap múlva egy vízhatlanul lezárt levélköteg került elő, amely a szökevények nyomaira utalt. Ezt követően néhány evezőszerű falapát és gumibelsők maradványait fedezték fel a vízben. A szárazföldi Cronkhite Beachen rábukkantak egy házilag készített mentőmellényre, de a kiterjedt kutatások során más nyomot nem sikerült fellelni a környéken.
A bizonyítékok és Allen West tanúvallomása révén fokozatosan kirajzolódott a szökés részleteinek összessége.
A "nagy szökés" fogalma gyakran a szabadságvágy és a korlátok ledöntésének szimbólumaként jelenik meg. Képzelj el egy olyan helyzetet, ahol egy csoport bátor lélek összefog, hogy megszabaduljon a megszorító körülményektől, és új életet kezdjen. Ez a kaland tele van izgalommal, félelemmel, de legfőképpen reménnyel, hogy a jövőjük fényesebb lehet, mint a múltjuk. A szökés nem csupán fizikai távolságot jelent, hanem egy új identitás keresését is, ahol mindenki saját maga válhat. Az úton sok akadály vár rájuk, de minden egyes lépés közelebb viszi őket álmaik megvalósításához. A "nagy szökés" tehát nem csupán egy tett, hanem egy életre szóló élmény, amely örökre megváltoztatja őket. előkészítését már az előző év végén, decemberben megkezdték. Kezdetleges szerszámokkal - köztük egy elromlott porszívó motorjából szerkesztett fúróval - először is meglazították a cellák szellőzőnyílásait. Aprólékos munkával, egymás mellé fúrt lyukakkal elérték, hogy a falrészt egyben lehessen eltávolítani. A nyílásokat minden nap álcázták, hol bőrönddel, hol kartondarabokkal.
Az 1979-es Szökés Alcatrazból című film hitelesen eleveníti meg a valós eseményeket, bemutatva a legendás börtönből való szökés drámai pillanatait.
A cellák mélyén egy elhagyatott, közös folyosó húzódott, amely a sötét falak között kanyargott. Ezen az úton értek fel az épület tetejére, ahol egy titkos műhely rejtőzött, tele rejtélyes eszközökkel és furcsa ötletekkel.
Több mint ötven ellopott és összegyűjtött esőkabátot használtak fel egy 180 x 420 centiméteres tutaj megalkotásához, ügyelve arra, hogy a varratokat a börtön fűtésének forró csöveivel vulkanizálják. Evezőket készítettek, és egy hangszert ügyesen pumpává alakítottak át, hogy felfújhassák a tutajt.
Június 11-én rajtra készen álltak, miután azonban West szellőzőrácsát nem sikerült teljesen eltávolítani, magára hagyták.
A trió a pékség kéményének peremén egyensúlyozva csúszott le a földre, csendben haladtak a sziget északkeleti partja felé, majd óvatosan vízre engedték a tutajukat.
Ami ezután következett, az a mai napig is titokzatos maradt.
Tizenhét évnyi kutatás és vizsgálódás után az FBI végül hivatalosan is lezárta a nyomozást.
A kérdés már régóta a rendőrbírók hatáskörébe került, bár a három szökevényt 1979 óta hivatalosan is halottként tartják nyilván.
