Bod Péter Ákos: Bulgária az euróövezetben – természetesen Bulgária, a Balkán gyöngyszeme, izgalmas időszakot él át, mivel a középpontba került az euróövezethez való csatlakozás kérdése. Az ország gazdasági fejlődése és az európai integráció iránti elköte
A közgazdasági és pénzügyi logika, valamint az uniós szabályok alapján egyértelmű, hogy Bulgária 2026-tól csatlakozik az euróövezethez, és ezzel a levát felváltja a közös európai valutával. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy Bulgária már régóta dolgozik az euró bevezetésén, ez a lépés meglehetősen késlekedett, hiszen az EU-tagságuk 19. évében valósul meg. Hozzánk képest persze még mindig korai lépésnek számít.
Budapestről szemlélve igazán figyelemfelkeltő, hogy a három olyan ország, amelyek a mi csatlakozásunk után lettek az EU tagjai, közül Horvátország után most már a második is megfelelt az euró bevezetésének maastrichti kritériumainak. Ráadásul a harmadik, Románia, szintén egy lépésnyire van az euróövezethez való csatlakozástól.
Továbbá, egy olyan tagállammal állunk szemben ebben a kontextusban, amelyet a magyar közvélemény az EU gazdaságilag legkevésbé fejlett országai közé sorol. Ebből a nézőpontból nézve, a bolgár valutaváltás talán túl korainak tűnhet, különösen ha figyelembe vesszük a Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori elnökének és Orbán Viktor miniszterelnöknek korábbi érvelését, miszerint a magyar hatóságok csak akkor fogják fontolóra venni az euró bevezetését, amikor a fejlődés egy kellően magas szintjét elérik.
Akkor is elmondtuk: a közös európai valutaövezethez való csatlakozásnak nincs gazdasági fejlettségi előfeltétele, van viszont négy kemény pénzügyi, egy árfolyamot illető és egy jogi kritérium, a központi banki függetlenségről. Egyébként amit akkor Orbán önként vállalt euró-érettségi határértéknek megnevezett, attól Magyarország ma messze elmarad, átlépésre a mostani konvergencia-teljesítménye mellett évtizedes távon sem lenne esélye. Mindenesetre Bulgária sem haladta meg az Orbán által néhány éve bedobott GDP/fő küszöbértéket, mint ahogy az euróátvételt teljesítő horvátok, lettek, litvánok, szlovákok sem.
Fontos kiemelni, hogy a reál GDP/fő mutató alapján nem vagyunk kedvezőbb helyzetben, mint a három balkáni állam.
A Bulgáriára és az euró csatlakozására vonatkozó ügyekben számos szakmai és politikai sajátosság figyelhető meg. Az EU Tanácsának 2026. január 1-jei belépésről szóló közleménye egy 1,95583 leva/euró átváltási árfolyamot állapított meg. Ez az érték egybeesik a leva jelenlegi középárfolyamával, amely a bolgár valuta 2020. július 10-én az ERM II. árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozásakor is érvényes volt. Érdekes megjegyezni, hogy ez a hivatalosan rögzített árfolyam hosszú idő óta változatlan. Magyar nézőpontból ez különösen figyelemre méltó, hiszen hazánk forintja az elmúlt két évtized alatt jelentős ingadozásokon és gyengüléseken ment keresztül.
Az ERM II keretein belül eltöltött több mint egy évtized nem tűnik végtelennek: a szabályozás szerint minimum 24 hónapra van szükség, de természetesen ennél hosszabb időszak is lehetséges. Bulgária esetében azonban az árfolyamstabilitásnak különös története van. Pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1997. július 1-jén vezették be azt az árfolyamrendszert, amely lehetővé tette, hogy a levát először a német márkához, majd a márka megszűnésével az euróhoz kössék. E tartós árfolyamrögzítést az Alkotmányba is belefoglalták, ezzel biztosítva a valutatanács, mint árfolyamrendszer politikai és jogi védelmét.
A történet gyökerei a rendszerváltozás utáni időszakra nyúlnak vissza, amikor a balkáni ország súlyos pénzügyi és gazdasági válságokon ment keresztül. A leva drámai külső- és belső értékcsökkenésen esett át, és a gazdasági helyzet stabilizálásának módja egyre bizonytalanabbá vált. Ekkor született meg a merész döntés, hogy a leva árfolyamát a német márkához rögzítik, amely abban az időszakban széles körben használt párhuzamos valutaként funkcionált. A rögzített árfolyamrendszerek legszigorúbb formáját, a currency board megoldást választották, hasonlóan ahhoz, ahogyan a balti államok is döntöttek, de más okokból.
Az ilyen szoros árfolyamrögzítés lehetőséget biztosít arra, hogy véget vessünk a hazai valuta folyamatos gyengülésének, valamint az ebből fakadó üzleti kockázatoknak. Ilyen esetben a jegybank és az állam "hitelességet importál", például a Bundesbank támogatásával, amely garantálja, hogy minden leva mögött egy márka áll, ezt pedig egy jelentős devizatartalék és szigorú monetáris politika támasztja alá. Ugyanakkor a tartós rögzítés hosszú távon nehezen fenntartható, mivel a sikerhez elengedhetetlen, hogy a hazai pénzkínálat ne növekedjen túl gyorsan, az államháztartás pedig folyamatosan egyensúlyban legyen. Ezen kívül a költségvetési politika sem lehet lazább, mint az euróövezeti átlag, hogy biztosítsuk a kívánt stabilitást.
Az árfolyamrögzítés beemelése az Alkotmányba nem véletlen lépés: célja, hogy megakadályozza, hogy bármelyik kormány manipuláljon az államháztartási hiánnyal – elkerülve a „választás előtti nagy lazítás” taktikáját, amely után csak reménykedhetünk a deficit kezelésében. Ennek következtében Bulgária makropénzügyi mutatói meglehetősen stabilak. Az ország 2012 óta nem került a többletdeficit-eljárás (EDP) alá, míg más EU-tagállamok, például Magyarország, a 21 éves uniós tagság alatt csupán a 2013-2019 közötti időszakban tudta tartani a GDP 3 százalékos deficit-korlátot.
Bulgária viszont, amely csak 2007-ben lett tagja az Európai Uniónak (Magyarország 2004-ben), végig csekély államadósságot halmozott fel: adósság/GDP rátája 2024-ben csupán 24 százalék volt, jóval alatta maradt a 60 százalékos elvi limitnek, amelyet egy sor ország megszeg, még Németországnak is tartós kihívást jelent, nem is beszélve Magyarországról. A pénzügyi fegyelem viszonyai között a hosszú távú bolgár kamatszint (10 éves állampapírhozam) 3,9 százalék - ez is bőven eleget tesz a belépési feltételeknek. Csak arra kellett várni éveken keresztül, hogy az infláció is a referenciaérték alá kerüljön, fenntartható formában. Az idén tavasszal az Európai Központi Bank (EKB) megfelelőnek ítélte az inflációs viszonyokat, valamint a bolgár jegybanktörvényt, és azzal elhárultak a belépés jogi-gazdasági akadályai.
Magyarországi nézőpontból nézve meglepőek ezek a számok, hiszen a hazai makrogazdasági mutatók közül egyetlen egy sem teljesíti a maastrichti kritériumokat, sőt, egyikkel sem állunk közel hozzájuk.
Miért nem történt meg korábban Bulgária belépése? Ez a kérdés jogos, hiszen a szigorú és tartós árfolyamrögzítés azt jelenti, hogy az ilyen országokban már nem lehet árfolyampolitikáról beszélni. A fix árfolyam nagyfokú biztonságot nyújt az üzleti szereplők és a háztartások számára, hiszen tudják, hogy minden két leva egy eurót ér, és elkerülhetők a hatósági leértékelések vagy felértékelések. Ugyanakkor a jegybanknak jelentős devizatartalékot kell fenntartania – elvileg minden két leva mögött egy euró áll –, ami megköveteli a költségvetési politika szigorú keretek közé szorítását, figyelembe véve az euróövezeti szintű pénzügyi fegyelem állandó betartásának szükségességét.
Ebben az esetben sokkal könnyebb valóban csatlakozni az eurózónához, hiszen gyakorlatilag nincs mit elveszíteni a monetáris politika rugalmasságából.
Az árfolyam rögzítése révén ugyan elkerültük az importált inflációt, azonban a belső hatékonyság és a piaci dinamika következményeként a hazai árszint folyamatosan túllépte a meghatározott referenciaértéket, ami inflációs problémákhoz vezetett. Ezen kívül a politikai aspektusok is jelentős szerepet játszanak a helyzet alakulásában. Érdekes módon a hosszú távú árfolyamrögzítés sikeressége csökkentette az euróra való áttérés iránti lakossági támogatást. Ez valójában egy komoly csapdát rejteget a valutaváltás során. Míg egy instabil nemzeti valuta esetében a kemény valuta átvétele (mint például az olasz líra, a spanyol pezeta vagy a francia frank esetében) jelentős előnyöket hozhat, addig a stabil valuták (mint a cseh, dán vagy svéd korona) esetében az euró bevezetéséből származó gazdasági előnyök már nem olyan egyértelműek. Ráadásul a lakosságnak meg kell tanulnia az új árakat, és egy nemzeti szimbólumot is el kell engednie.
A lélektan kiemelkedő jelentőséggel bír. Bulgária nemzeti bankja a világ legidősebb pénzintézetei közé tartozik, hiszen 1879-ben alapították, míg a Magyar Nemzeti Bank 1924-ben jött létre. Az oroszlános leva az egyetlen hivatalos valuta, amely a modern bolgár állam történetében szerepet játszott, és ez a státusz 2026-ig megmarad.
A nemzeti érzés manipulációra is alkalmas. Az utóbbi évtizedben alakult Vazrazsdane (Újjászületés) nevű ellenzéki párt kemény kampányt folytatott az euró bevezetése ellen. A párt szélsőjobboldali és nacionalista nézeteiről ismert, és a politikai elemzők szerint szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal. Továbbá, az oltásellenes és az LMBT-ellenes retorikája is figyelemre méltó. Nemrégiben a párt aktivistái hevesen támadták meg az EU-képviseletet, amikor a leva megszűnéséről és az euró bevezetéséről folyt a diskurzus.
Ugyancsak zavaró volt az államelnök ténykedése: Rumen Radev, aki szintén oroszbarát hírben áll, az euró ügyében népszavazás kiírását proponálta, ismerve a közvéleményt: kevesebben vannak az euróátvétel támogatói, mint ellenzői. Pedig ő is jól tudja, hogy nincs miről népszavazni: amikor Bulgária tagállam lett, azzal vállalta sok egyéb mellett a közös valuta átvételét, amint a feltételek teljesülnek, addig pedig derogációval él, mint Magyarország és a többi újonnan csatlakozott ország.
Az orosz dezinformációs kampány célkeresztjében minden európai ország ott szerepel, Bulgária sem képez kivételt. Történelmi és nyelvi okok miatt a bolgár társadalomban mindig is jelen volt egy bizonyos orosz orientáció, amelyre az orosz propaganda ügyesen épített. A leva valutájának elhagyására irányuló népszavazás biztosan nem lett volna sikeres. Ezen népszavazás jogellenességét egyébként a bolgár alkotmánybíróság tavalyi döntése is megerősítette.
A teljesítés halogatásával lehetőség nyílik a valutaváltás késleltetésére, azonban az adott ország körülményeit figyelembe véve a közgazdasági és monetáris politikai érvek túlnyomó része a mihamarabbi belépést támogatja.
A gazdaság számára számos előny kezdett kirajzolódni, amikor Bulgária 2020-ban csatlakozott az ERM II. árfolyamrendszerhez, ezzel egyidejűleg a Bankunió tagjává is vált. Bár a valuta stabilitása, a leva és az euró közötti árfolyam tekintetében nem történt jelentős változás a "valuta előszobájába" való belépés következtében, a valutatanács rendszere miatt, a helyzet mégis kedvezőbbé vált. A legnagyobb négy bolgár bank esetében a bankfelügyeletet ezentúl az Európai Központi Bank látja el, ami jelentősen növeli a bolgár bankrendszer iránti bizalmat és stabilitást.
A 2026-os de jure euroizálással le lehet csökkenteni az ország devizatartalékját: ha nincs leva, nincs valutatanács, mint rögzített árfolyamrendszer, akkor nincs mit védeni nagy és költséges devizatartalékkal. Most a jegybanknál tartott devizatartalék 90 százaléka euró, a többi arany. Az euróövezet tagjaként Bulgáriának az euró lesz a hazai valutája, ahhoz pedig sokkal kisebb tartalék is elégséges.
Jövőre a bolgár jegybankelnök is ott ül Frankfurtban, ahol az euróövezet monetáris politikájáról döntenek. Nyitott, kisméretű piacgazdaság esetében a közös valuta átvétele természetesnek mondható döntés.
