Bolyai János és Wohlgemuth kormányzó kapcsolata a 19. századi Magyarország egyik érdekes fejezete. Bolyai János, a híres matematikus, aki a nem-euklideszi geometria úttörője volt, tevékenységét nemcsak tudományos eredményei, hanem a korabeli politikai lég

Írásunk első fejezetében alaposan feltérképeztük Bolyai János és Wohlgemuth kormányzó közötti párbeszédet, mely Sebestyén (Spielmann) Mihály történész szerint a marosvásárhelyi Teleki-ház falai között zajlott le 1949. augusztus 9-én. Ugyanakkor Benkő Samu „Bolyai János vallomásai” című, négy kiadásban is megjelent kiváló művének 165. oldalán, Bolyai János Teleki-Bolyai könyvtárban őrzött kéziratának 474. jelzetű lapjára hivatkozva, azt állítja, hogy:

Miközben e ködvárakat alakította, alapos leckét kapott Wohlgemuth tábornoktól, aki Erdély katonai és polgári kormányzójának szerepét töltötte be. A Marosvásárhelyre érkező osztrák generális előtt Bolyai János is megjelent, "tartozás- vagy kénytelen kötelességből". A találkozóra alaposan felkészült. Napi feladatai 1851. november 24-i feljegyzése szerint magával akarta vinni az Üdvtan német nyelvű változatát, és egyúttal őrnagyi rangért, "álladalmi tanácsnoki" címért, valamint 200 pengő Rhf. személyes díjpótlékért kívánt folyamodni.

Az 1852-beli, az 1852-beli febr. mindegy vagy kürülbe(lül) legfőbb 20. jan, azon túl a' fölmondott pénz öszvég fölvételére, a' végre, ha a' pénz addig a' nélkül el-nem küldhetik, bizalmas alkalom által a' betét könyvöt el-küldeni.

Irány a kormányzó!

Üdv-tanomat németül is magyarul is, 's ha érkezem, lényegét röviden latinul is, ki-dolgozni, 's amugy a Bécsi tud. akadémiához, magyarul a' magyar tud. társulat vagy akadémiához, ha méltatik vagy jónak vagy célszerűnek találtatik ki-nyomtatás végett, latinul más nemzet béli tud. helyekhez, de úgy bárhol kevésbé lesz kapos, mint az illető élőnyölvön csakugyan le- vagy átfordíjuk vagy teszik, ha kell vagy megszeretik, 's németül itt Maros-Vásárhelyt is Atyám által vagy annak adva át, ön- fölügyöletem alatt 's az Appendixnek mint öntalálmányomnak, megvédése vagy tiszta magos fénybe helyzésére ama vagy azon német archívum vagy tud. gyüjteménybe fölküldetni, 's mindeneket illő célszerűleg (el-) szétosztani a' Földön.

A bécsi és a magyar tudományos akadémia jutalomkérdéseit és díjait érdemes megismerni. Ha úgy vélem, hogy célszerű és helyénvaló, szívesen foglalkozom azok megválaszolásával, megfejtésével vagy éppen a kihívások teljesítésével.

Némi vagy holmi érdekes vagy nevezetes könyvököt, melyekről tudomásom van, vagy értesültem, Nagy-szebenben, Thiery-féle könyvös boltban, Sinai vagy Cinai nyölvtan ugyanott (megszerezni)."3

Csak a mi témánkra vonatkozó részletet emelem ki a kézirattöredékből, amely a Bolyai Jánosra jellemző, egyedi betűtípussal és gazdag jelzőhasználattal készült.

Tehát egyértelmű, hogy Bolyai János 1851. november 24-én feljegyezte a teendőit, és az is világos, hogy a kormányzóval való találkozót is célul tűzte ki. Ám Wohlgemuth kormányzó 1851. április 14-én, Pesten tüdőbaj következtében elhunyt. Bolyai János kétségtelenül tudott erről a tragikus eseményről, hiszen a korabeli újságok beszámoltak róla, és ő rendszeresen látogatta a Teleki Tékát, ahol alaposan átnézte a német és magyar hírlapokat.

E sorok írója szerint itt az új kormányzót szerette volna meglátogatni, nevezetesen Wohlgemuth utódját, Karl Philipp zu Schwarzenbergert.

1851. április 29-től Erdély kormányzását Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, táborszernagy látta el, aki 1802 és 1858 között élt. A herceg szülei Karl Philipp zu Schwarzenberg tábornagy és Maria Anna von Hohenfeld grófnő, aki Esterházy Pál Antal herceg özvegyeként ismert. A családban Karl Philipp mellett egy öccse is volt, Edmund zu Schwarzenberg tábornagy, aki szintén jelentős katonai pályát futott be.

Ha újra segítségül hívjuk Sebestyén Mihály Időtár II. című művét, kiderül, hogy Schwarzenberg kormányzó soha nem lépett Marosvásárhelyre. Bolyai János 1849 után sokat meditált azon, hogy mit tehetne annak érdekében, hogy a Tudós Társaság és a hatalom egyaránt elismerje, megértse és méltányolja az ő monumentális alkotását, a Tér Abszolút Igaz Tudományát (melynek Appendix csupán egy mellékneve). Nem véletlen, hogy a Mária Terézia-érdemrend megszerzésére is pályázni kívánt.

Ludwig Wohlgemuth nyolcéves korában kezdte meg tanulmányait a bécsújhelyi Teréz Katonai Akadémián, ahol formálódott jövőbeli katonai pályafutása. Képzése után, 1805-ben a Császári és Királyi 56. számú Gyalogezred zászlósává avanzsált. Fiatal tisztként részt vett az 1809-es és az 1813/15-ös hadjáratokban, ahol tapasztalatokat szerzett a harctereken. 1814-től a bécsújhelyi Akadémia matematikai professzoraként tevékenykedett, és innovatív tanítási módszerei hamarosan felkeltették Johann főherceg érdeklődését. Karrierje 1821-ben századosi, majd 1831-ben őrnagyi előléptetéssel folytatódott, amely a tudomány és a katonai szolgálat iránti elkötelezettségét tükrözte.

További katonai szolgálatát követően 1836-ban ezredessé léptették elő, és a 40. számú Császári és Királyi Gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1844-ben a milánói I. hadsereghadtestben vezérőrnagyi és dandártábornoki rangra emelkedett. Amikor 1848 márciusában kirobbant a háború Észak-Olaszországban, Wohlgemuth számára adódott a lehetőség, hogy megmutassa kivételes katonai tehetségét. Milánó utcáin öt napon át tartó harcokban bizonyította bátorságát. Március 22-én utóvédet biztosított Radetzky visszavonulásához, majd előőrsöket állított fel a Mincio-folyónál, Goito és Valeggio térségében. Április 8-án, miután több órán át sikeresen ellenállt a túlerőben lévő piemonti csapatoknak, végül kénytelen volt dandárját a Mincio-folyótól a veronai erőd nyugati sáncához visszavonni.

Brigádja a következő hónapokban számos jelentős csatában vett részt, beleértve a pastrengói (április 28-30.), curtatonei (május 29.), goitoi (május 30.), vicenzai (június 10.) és custozzai (július 25.) összecsapásokat. A Valeggiónál és Pastrengónál elért diadalaiért Mária Terézia-renddel tüntették ki, és az év végéig hadnagyi rangra emelkedett, valamint bárói címet is kapott. 1849 márciusában hadosztálya jelentős szerepet játszott a mortarai és novarai csaták kimenetelében, mivel biztosította Radetzky főhadseregének déli szárnyát, amiért elnyerte a Mária Terézia-rend Parancsnoki Keresztjét. Ezt követően Szlovákiába vezényelték a magyar felkelők ellen, ám április 19-én Nagysallónál vereséget szenvedett el. Később a IV. hadtest parancsnokaként június 21-én sikerült megnyernie a peredi csatát az orosz csapatokkal együttműködve. Katonai pályafutását a raabi erőd elfoglalásával (június 28.) és az ácsi, valamint a harmadik komorni csatákban való részvétellel (július 2. és 11.) zárta, ahol csapatai közbelépése döntő szerepet játszott. 1849-ben a 14. számú Császári és Királyi Gyalogezred parancsnokává, valamint Erdély polgári és katonai kormányzójává nevezték ki. 1851-ben Nagyszeben díszpolgárává választották. Bécs felé vezető útján megbetegedett, és végül Pesten hunyt el.

Az osztrák hadsereg tábornokai Bécs városában, 1850-ben, Hirtenfeld környékén gyűltek össze, hogy megvitassák a katonai stratégiákat és az ország védelmi helyzetét. E korszakban a hadsereg vezetői kulcsszerepet játszottak a monarchia stabilitásának megőrzésében, és az események során számos fontos döntés született, amelyek hosszú távon befolyásolták a régió politikai táját.

Mária Terézia katonai rendje és tagjai. Bécs 1857. - Würzbach,

Az Osztrák Birodalom életrajzi lexikonában Svoboda neve kiemelkedő szerepet játszik, hiszen az adott időszak jelentős alakjait és eseményeit öleli fel. E műben részletesen bemutatásra kerülnek azok az egyéniségek, akik formálták a birodalom történelmét, politikáját és kultúráját. A lexikon célja, hogy gazdag és sokszínű képet nyújtson az olvasóknak a birodalom sokféleségéről, valamint a benne élő emberek életéről és munkásságáról. Svoboda neve alatt olyan történetek és életesemények találhatók, amelyek nem csupán biográfiai adatokat közölnek, hanem a kor szellemiségét és a társadalmi viszonyokat is tükrözik.

A bécsújhelyi Teréz Katonai Akadémia és növendékei. Bécs 1894. Szerző: Oskar Criste. Idézet: Criste, Oscar, "Wohlgemuth, Ludwig Freiherr von" in: Allgemeine Deutsche Biographie 43 (1898), 717-719. oldal [online változat];

Sebestyén Mihály „Időtár II.” című, 2010-ben publikált kiadványa egyedülálló és jelentős mű, amelynek 48. oldalán különleges tartalom található. Ez a kötet nemcsak információgazdag, hanem hiánypótló is a téma szempontjából, hiszen olyan aspektusokat érint, amelyek eddig kevés figyelmet kaptak.

Benkő Samu: Bolyai János vallomásai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972 (második kiadás). old. 165.

3. Teleki-Bolyai Könyvtár, Bolyai János kéziratai, Jelzete, BJ 474/1.