Rejtőzködő ellenség ellen folytatott védekezés
Oroszország nem áll szándékában megtámadni az Európai Uniót; ezt folyamatosan hangoztatja, hiszen a vezérkara tisztában van azzal, hogy egy ilyen lépés egyenlő lenne a saját sírjuk megásásával. Brüsszelben viszont a helyzet más: a politikai elit nem csupán nem hisz a valóságnak, hanem az orosz fenyegetést kész tényként tálalja a lakosság számára, mintha az egyfajta kötelező védekezés lenne.
Úgy tűnik, hogy a háború folytatása komoly szándékot tükröz, és a béke keresése nem áll a középpontban. Elképzelhető, hogy a helyzetet csupán ukrán perspektívából szemlélik. Az európai kormányok többsége a megváltozott biztonsági helyzetre hivatkozva próbálja mobilizálni a lakosságot egy esetleges európai konfliktusra, miközben sok országban az oroszokat közellenségként állítják be.
Vajon milyen lesz a találkozó eredményeinek EU-s értelmezése? A fenyegető orosz ellenségkép hiányában mivel lepleznék az EU belső gondjait? A háborús készülődés, fegyvergyártás egyesek számára nagyon is kifizetődő! És egyébként is mivel magyaráznák az EU kimaradását a békefolyamatból? Uniós presztízsveszteség, hogy Trump többet tesz az európai békéért, mint Brüsszel? Azért akarják gőzerővel csatlakoztatni az ukránokat az EU-ba, hogy elmondhassák, egy EU-s tagország áll háborúban az oroszokkal, nem szabad tétovázni!
A közelmúltban az Európai Bizottság egy új felkészülési stratégiát mutatott be, amely célja, hogy a lakosságot különböző tanácsokkal lássa el háborús válsághelyzetek esetére. Németországban a háborús hisztéria szintje figyelemre méltó, amit jól illusztrál egy CDU politikusának javaslata: a német iskolákban válsághelyzeti kiképzést kellene bevezetni a diákok számára. Ezen a téren a közelmúltban felmerült 72 órás túlélőcsomag ötlete, az intenzív fegyverkezés, a légitámadások túlélésére vonatkozó útmutatók, valamint az óvóhelykereső mobilalkalmazások mind azt a célt szolgálják, hogy fokozzák a háborús pszichózist és a pánikkeltést. Az általános harci készültség emelkedése is azt mutatja, hogy a társadalom a háború kiterjedésére készül, ami aggasztó jelenség a mai világban. Mi másnak lehetne nevezni ezt, ha nem a háborús készülődés előjeleként?
Németországban az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása óta folyamatosan napirenden van a sorkatonaság visszaállításának kérdése. Ezzel szemben a szlovák kormány inkább a tartalékos rendszer átalakítására és egy lehetséges csendőrség (félkatonai belbiztonsági erő) létrehozására összpontosít. Nemrég Pellegrini köztársasági elnök is részt vett egy katonai tréningen, és arról is lehetett hallani, hogy társadalmi vitát kezdeményezett a kötelező sorkatonai szolgálatról. Ám a közvélemény általánosan úgy véli, hogy a Szlovák Köztársaságnak, mint a NATO tagjának, nincs szüksége egy nagy létszámú, fegyelmezetlen és harcképtelen hadseregre, amely olyan újoncokból állna, akik csupán a kényszer miatt vállalnák a szolgálatot.
Talán a kényszerűség a lényeg, hiszen sokan még mindig élénken őrzik emlékeik között a sorkatonai időszakot, amikor fiatalon, egy vagy akár két éven át, elzárva éltünk egy laktanya falai között, távol a külvilágtól.
Jellemzően nem a mai napig emlegetett fegyelem, a katonai eszme, a honszeretet és a honvédelem erősítése, vagy a katonai-szakmai tudás megszerzése határozta meg a fiatalok életének ezt a periódusát. Sokkal inkább a kötelező rossz és a megaláztatás viselése, a túlélés küzdelme, a semmittevés és a felesleges időtöltés jellemezte. Bár felnőttként sokan szívesen mesélnek ezekről az időkről, a legtöbben mégis inkább elkerülnék, hogy újra átéljék azokat a nehéz pillanatokat.
