"Fekete fátyol leplezett be, amikor Gabriella, akinek az élete egy váratlan sztrók árnyékába került, hirtelen csodálatos átalakuláson ment keresztül."

Taborossy Gabriella 51 évesen kapott sztrókot, és ahogy visszaemlékezik, abban a pillanatban mintha valaki kirántotta volna alóla a talajt. Így küzdötte végig a sztrók időszakát és így küzd most!

Addig egy aktív, célokkal teli életet élt, tele tervekkel és reményekkel, de a sztrók mindent egyetlen másodperc alatt átírt. Taborossy Gabriellának nemcsak a teste állt le, hanem az addig ismert élete is darabjaira hullott. A fizikai bénultságnál is fájdalmasabb volt számára az a felismerés, hogy újra kell tanulnia mindent, amit az ember természetesnek vesz: járni, beszélni, kapcsolatot teremteni másokkal - és talán ami a legnehezebb, újra kapcsolatba lépni saját magával.

A sztrók nem csupán fizikai értelemben gyűrte le a testét, hanem egy mély lelki megpróbáltatás elé is állította, amelyre senki sem tudja felkészíteni az embert. Gabriella szavaival élve, mintha az addigi énjének szikrája kihunyt volna, és helyette egy új, törékenyebb, de eltökéltebb lény született volna. Szembesülnie kellett a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzésével, valamint azzal a belső hanggal, amely néha így suttogott neki: "Mi van, ha soha többé nem találom meg önmagam?" Gabriella élete tehát egyetlen, döntő pillanat alatt darabokra hullott. Ami akkor tragédiának tűnt, később egy új kezdet ígéretévé alakult.

- kezdte Gabriella, miközben a szája szegletében egy halvány mosoly bujkált, ám a szemében ott csillogott a múlt fájdalmas emléke. A sztrók következtében a jobb oldala teljesen megbénult, és a szavak is mintha elbújtak volna előle, nehezen jutottak a nyelvére.

- mondta büszkén, sugárzó energiával és kristálytiszta beszéddel. Bő egy évtizeddel a sztrók után, amikor végre teljesen helyreállt a kommunikációs képessége, Gabriella egy teljesen új emberré vált.

- mesélte, miközben egy rövid időre elmerült a gondolataiban, mintha a múlt emlékei között barangolt volna. Gabriella számára a rehabilitáció egy küzdelmes és fájdalmas út volt, tele kihívásokkal és próbákkal.

- tette hozzá. A sztrók következményei azonban még fájdalmasabbak voltak, hiszen idén elveszítette a férjét, aki hűségesen mellette állt a rehabilitáció során, és minden erejével támogatta őt a nehéz időkben.

Elmondta, hogy a sztrók számára nem csupán egy fájdalmas fordulópont volt, hanem egy új lehetőség kezdete is, amely új utakat nyitott meg előtte.

Gabriella, a két gyermek édesanyja, csendesen zárja le a gondolatait.